Jelenleg nincs megjeleníthető bejegyzés...

A hittel, erkölccsel, magyarságunkkal kapcsolatos tudatlanság állapota félelmetes, különösen a mediatizált fiatalok körében. A mai neveléstudományi tudományos élet rendkívül silány és kifejezetten magyarellenes. Mára már világos, hogy minden a magyar nyelv és sajátos gondolkodási többlet bemutatását szorgalmazó kezdeményezés elé akadályt gördít a nyelvtudomány.

A ma 80-90 éves emberekkel folytatott beszélgetésekből érthető meg, hogy az ő hitük nem csak az életük egy szegmense volt, hanem a hitük az életük. Általuk nyerhetők olyan szavak, nyelvi kifejezéseket, amelyek már teljesen kikoptak a használatból és jelentésük homályos. A Czuczor-Fogarasi szótárban azonban legtöbbje megtalálható, vagy gyöke alapján kinyomozható, esetleg néprajzi adatokkal megfejthető. Néhány példa: virgolódik, bajmolódik, kallóz, pilinkézik, fondorkodik, bokafántoskodás, nyüg… Vajon mi lesz aztán, ha ők elmennek ebből a világból? Ki fogja ezeket megtanítani, megmagyarázni összekötni a jelölőt a jelölttel, és kimondani a jelentést? És hogyan fogjuk fel, ha nem lesznek hozzá képek, amit emlékezetünk eltárol?

A mennyegző szó erkölcsi tartalmát például a mai gyerekek már nem értik és nem ismerik. Hogyan töltjük meg jelentéssel és képekkel, ha ők már csak olyan esküvőkön vesznek részt, amiket nyugati, elamerikanizált konzumcikk mintájára kiüresített a külső máz és a kulturálatlan, gyakran ízléstelen szórakozás? Ezek kapcsán fórumokon gyakran elhangzik az a kifejezés, hogy a „kor bűnei”. Álságos szókapcsolat, nem lehet jelentése, mert a kornak nincsenek bűnei, csak az egyes embernek lehetnek bűnei. Az ilyen kifejezések csak azért gyártatnak, hogy felmenthessük magunkat az egyéni hibák, vétkek és súlyos bűnök alól. Nem érv az, hogy a mai világban nem lehet úgy kereszténynek lenni, mint régen, hiszen mindig is a fennálló erkölcstelenségekkel való szembenállást jelentette a keresztény életformát. Egy kor pedig attól lesz dicső vagy aljas, hogy mekkora a szembenálláshoz való bátorság mértéke az egyes emberek lelkében. Éltes korú visszaemlékezőink azonban abba a lelkiállapotba emelhetnek bennünket, amiből forrásozik ez a bátorság. Ez a szellemiség, a gondolkodásmód átadható ilyen formában is, amiben a magyar nyelvi többletnek is óriási szerepe van.

A magyar nyelv, valamint a benne rejlő gondolkodási többlet, lényeglátás és bölcseleti, teológiai összefüggések kutatása, boncolgatása képezi életünk minden pillanatát. Meglátásunk szerint ma az jelenti a legnagyobb gondot, hogy a tanítók a befektetett munka gyümölcsét is szeretnék megkapni, kérik az elismerést, amit azonban azok a körök adhatnak, melyek a szellemi megrontást is fenntartják. Most értéket, hagyományt kell menteni, ezt a tudást kell átadni, ehhez a kútfőhöz kell a nyitott elméjű fiatalokat elvezetni. Ennek a munkának most gyümölcse nem lesz, és ezért a munkáért most csak mellőzöttség, üldöztetés, és méltatlanság lesz a fizetség. Ezek a fiatalok azonban 20-30 év múlva e tudást bírva kerülhetnek döntéshozó helyzetbe, pozíciókba, amit majd akkor fel tudnak használni, tudnak változtatni.

Az egy nyelvet beszélők közössége a legszélesebb értelemben vett gondolatközösség. Magyar nyelvünk sajátos, egyedülálló szellemi többletét hordozó kincseit ki kell aknázni. Mária országaként nemzetünk léte nagy mértékben függ a nyelv állapotán, és ismeretén, mert igen szoros kapcsolatban áll a gondolkodással és kivált alkalmas arra, hogy a nyelv fejtegetése révén felszabadítsa az embert a saját szellemi létmódjára, ami az ember lényege.

Jelenleg nincs megjeleníthető bejegyzés...

« Újabb bejegyzések | Régebbi bejegyzések »